Ez az oldal cookie-kat használ. A böngészés folytatásával jóváhagyja, hogy használjunk az oldal működéséhez szükséges cookie-kat.

Hirdetési cookie-kat csak az Ön hozzájárulása után használunk. Ezek a cookie-k az Ön viselkedése alapján segíthetnek nekünk célzott reklámokat megjeleníteni közösségi oldalakon vagy más weboldalakon.

HozzájárulokNem járulok hozzáTovábbi információk

Csiklóvibrátort teszteltünk: Lelo Sona (18+)

Termék tesztek, 2019. 04. 17.

A csikóvibrátorok legújabb generációjába tartozó, mindössze néhány napja piacra lépő Lelo Sona nem kevesebbet ígér, minthogy legfőbb vetélytársánál is erősebb orgazmussal kényezteti a gyengébbik nemet. Hogy ez valóban így van-e, arra ezúttal is tesztelő párosunk hölgy tagja, Dóri keresett bizonyítékot.

Nem kis fába vágta a fejszéjét a Sona piacra dobásával a Lelo, hiszen a felvezetőben taglalt versenytárs nem más, mint Dóri combjai között már számtalan formában bizonyító Womanizer. Habár az újdonság szintén a léghullámok erejét használja fel a klitorisz kényeztetésére, teljesen más fizikai megvalósítás mellett teszi azt, mint legfőbb konkurense; ennek természetesen előnye és hátránya egyaránt van, ezekre néhány sorral lejjebb részletesen kitérünk majd.

A Lelo Sona kialakításának előnye és hátránya egyaránt van.

A készülék működésének alapelve hasonlatos a hangszórókéhoz: a Sona egy vékony, mégis rendkívül ellenálló membrán segítségével gerjeszt hanghullámokat a csiklótól mindössze néhány milliméterre, az így létrejövő szonikus hullámok pedig kvázi érintés nélkül izgatják a klitorisz látható, illetve bőrfelszín alatt elhelyezkedő részeit. 

Klasszikus értelemben vett rezgőmotort nem tartalmaz a Sona, a mélyreható pulzálás azonban olyannyira intenzív, hogy erre igazából nincs is szükség. 

Mindebből talán már sejthető, hogy a Sona egyik legnagyobb erénye a versenytársakhoz képest az elképesztő teljesítménye, azonban a gyártó szerencsére nem elégedett meg ennyivel, így az újdonság a már megszokott, folytonos üzemmód mellett kapott néhány egyéni programot is. A 8 elérhető funkció közül az első, konstans erővel operáló nem tartogat különösebb érdekességet, azonban a fennmaradó típusokat illetően meglehetősen változatos palettáról számolhatunk be.

Ezek próbája előtt azonban nem árt, ha feltöltjük a - szokás szerint rendkívül ízléses csomagolásban érkező - újdonságot, amely a viszonylag alacsony kapacitású (530 mAh) akkumulátor miatt meglehetősen gyorsan, kicsivel több, mint 1 óra alatt történhet meg. Az egyik végéről szabványos USB-csatlakozót tartalmazó kábel segítségével akár meglévő telefontöltőnket is befoghatjuk a feladatra, ami azért is jó ötlet, mivel gyári tápadaptert nem kapunk a játékszer mellé. Az elektronok felvétele közben a Sona kezelőszerve diszkrét fénnyel villog, amelyet a 100 százalékos töltöttség elérésekor folyamatos fény vált fel.

A 8 elérhető funkció közül az első, konstans erővel operáló nem tartogat különösebb érdekességet, azonban a fennmaradó típusokat illetően meglehetősen változatos palettáról számolhatunk be.

Ha már szóba került az irányítás, az újdonság esetében is a jól ismert Lelo gombsort kapjuk, azaz a teljesítményt befolyásoló plusz és mínusz billentyűk között elhelyezkedő középső gombbal válthatunk a rendelkezésre álló funkciók között. Fontos apróság a billentyűzár megléte, amely utazás közben tehet jó szolgálatot, hasonlóan a szintén a csomag részét képező szaténtasakhoz.

Ami a felhasznált anyagok minőségét illeti, kizárólag szuperlatívuszokban beszélhetünk az újdonságról; a bársonyos borítás, illetve a krómozott díszbetét összhangja ezúttal is kiválóan sikerült, így a Sona méltán kapott helyet a Lelo legnemesebb eszközeit magába foglaló „Insignia & Lux" sorozatában. Természetesen nem okoz csalódást az összeszerelés minősége sem: a kényeztetőt szorongatva, csavargatva sem sikerült oda nem illő hangokat kifacsarni belőle, illesztéseknek pedig nyomát sem találtuk a teljes mértékben vízálló kivitelű, ergonomikusan formált segédeszközön. Apró hiányosságként értékeltük azonban a gombok kissé kemény és mély nyomáspontját, 

a használat részleteiről azonban már Dóri számol be nektek: 

„Bevallom, picit izgultam, amikor Krisztián a kezembe adta a tesztelésre kapott játékot, hiszen az már elsőre egyértelmű volt, hogy az a tavalyi év során első számú kedvencemmé vált Womanizer Próm babérjaira tör majd. Izgatottan bontottam ki a meseszép dobozt, és a képek után élőben is meglepett, hogy a Sona mennyire könnyű és formás, kifejezetten szexi és csajos dizájnt kapott. Érhetetlen okból a billentyűzár most nem viccelt meg, azonban a bekapcsolás után néhány másodpercre ledöbbentem, két okból is: az egyik, hogy a Sona igencsak hangosan berregett (bár ezen a területen a Womanizer Pro sem panaszkodhat!), a másik pedig, hogy még az ujjbegyemmel tesztelve is meglepően erősnek tűnt! Utóbbi miatt egy picit aggódni is kezdtem, mert számomra a Womanizer esetében is a közepes fokozat a leginkább élvezetes, az extra kemény izgatásért nem rajongok odalent, általában csak a véghajrában veszem hasznát. Végigpróbálva a lehetőségeket viszont azonnal mosolyra húztam a számat, mert olyan programokat is felfedeztem, amelyeknél próba nélkül is éreztem, hogy jó barátok leszünk! 

Dóri: ,,Végigpróbálva a lehetőségeket viszont azonnal mosolyra húztam a számat, mert olyan programokat is felfedeztem, amelyeknél próba nélkül is éreztem, hogy jó barátok leszünk!"

Ezúttal egymagam kezdtem meg az ismerkedést az időközben Szonjának keresztelt játékszeremmel, amiről másodjára bekapcsolva is nyilvánvalóvá vált, hogy a kelleténél kicsivel hangosabb teremtés.  Szerencsére a takaró ezúttal is kisegített a bajból, így viszont félsötétben a paplan alatt matatva próbáltam meg funkciót váltani, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Nem tudom, kinek volt az a fantasztikus ötlete, hogy a gombok csak akkor világítsanak egy pillanatra, mikor lenyomják őket, de lássuk be, ennek nagyjából semmi értelme nincs így. Ha már megnyomtam, akkor már mindegy, hogy mit nyomtam meg, nemde? Szerencsére nem ez az első Lelo termék a hálószobánkban, így már kiismertem az amúgy sem túl bonyolult irányítást, viszont tény, hogy mindig világító gombokkal egyszerűbb lenne az élet a félhomályban! Apropó, világítás: a Womanizer „csőre" használat közben vörösen ragyog, amit eddig nem értékeltem különösebben, de a Sona próbája során rájöttem, mennyire nehéz nélküle „telibe" találni a csiklómat a szoba sötétjében, hiába van a combjaim között bő két évtizede! Nyilván előbb-utóbb sikerült rátapintani a lényegre, de kedves Lelo, jegyezzétek meg, nem szégyen a legjobbtól ötletet meríteni! Ugyanez igaz a cserélhető fejrészre is, ami a Sona esetében sajnos nincs, szóval a húsosabb lányoknál ez akár gondot is okozhat. Szerencsére nekem nem volt vele problémám... 

Bekapcsolva legújabb „barátnőmet", és legkedvesebb pontomra helyezve azt egy pillanat alatt nevetve összerándultam (szerencse, hogy feküdtem), mert a Sona alaphangon is valami elképesztően intenzív! 

Pedig az még csak a tisztes középállás volt, de számomra már ez is olyan erősnek tűnt, amit a Womanizerrel csak maximum fokozat környékén érzek. Milyen lehet a legerősebb fokozat, gondoltam magamban, de előtte még „bemelegítő" szintre állítottam át, majd léptem a következő programra... ééééés bumm, a kis ravasz megint csak heveskedni kezdett! Igen, a Sona minden egyes programváltásnál visszaáll az alap, egyáltalán nem gyenge szintre (értsd: önkéntelenül felnevetsz, hitelen annyira csikis!), ezért ha kedves olvasó, a te borsód is érzékenyebb az átlagnál, jobban teszed, ha felkészülsz az ilyen meglepetésekre!

,,...ééééés bumm, a kis ravasz megint csak heveskedni kezdett"

Ahogyan arra is, hogy magadra húzva az újdonságot nem biztos, hogy minden programot ki tudsz majd elsőre próbálni, én ugyanis nagyjából az ötödik, gyorsan és keményen lüktető változatnál elveszítettem a fonalat, és nem volt már erőm (kedvem?) tovább ellenkezni!

Krisztián ezúttal végszóra érkezett haza, így fülig érő szájjal az arcán nyugtázhatta, ahogyan éppen az arcomba szorított párnába sikítva vergődök az ágyunk szélén! Ekkor már tudtam, hogy Szonjának is fix helye lesz az éjjeliszekrényben, de még nem akartam úgy magára hagyni, hogy a többi programot ki ne próbáljam, ezért aztán újból munkára fogtam. Nagy hiba lett volna kihagyni a következő programot, az ugyanis a személyes kedvencem lett! 

Ez tulajdonképpen egy elnyújtottan izgató változat, amely finoman vezet át a leggyengébb és a legerősebb intenzitás között (tiszta szinuszhullám – Krisztián), ami így leírva talán nem tűnik túlzottan izgalmasnak, de ha hozzám hasonlóan szeretitek, amikor a beteljesülés előtt egy picivel visszavesz a párotok, majd újból felhúz az egekbe, azután a csúcs előtt újra visszavesz, de végül mégis egy kicsit rátesz, ezt is imádni fogjátok!

Krisztián szerint legalább 2 percen keresztül billegtem így az orgazmusom határán, bár én erre nem emlékszem, csak arra, hogy néha a pokolba kívántam Szonját, amiért a legrosszabb pillanatban „hagyott cserben", öt másodperccel később pedig megint ökölbe szorult a kezem, ahogyan újult erővel tapadt a csiklómra! Eszméletlen kéjes érzés ez a „libikóka", az ilyen módon megalapozott orgazmus pedig nálam elsöprő erejű!

,,Eszméletlen kéjes érzés ez a „libikóka", az ilyen módon megalapozott orgazmus pedig nálam elsöprő erejű!"

 Jelentem, Krisztián háta ezúttal megúszta a kalandot, cserébe az összes körmöm helyét megtaláltam a tenyeremben, még másnap is! Azóta is ez a kedvenc funkcióm, egyszerűen imádom!"

A fentiek tükrében talán nem meglepő, hogy szinte minden tekintetben elnyerte tetszésünket, azonban elsősorban azoknak ajánljuk, akik még nem rendelkeznek valamilyen Womanizer termékkel, vagy ha mégis, keveslik annak erejét, és az extra teljesítményért cserébe hajlandók egy picivel nagyobb zajt is elviselni a segédeszköz használata során. Az extra programok megléte szintén sokat ad a Sona értékéhez, és mivel hasonló funkció a Womanizer szériában jelenleg nem található, ez mindenképpen lépéselőnyre tett szert a léghullámos vibrátorok piacán. Izgatottan várjuk a folytatást! 

Hozzászólás

Kosárba

Kosárba helyezve

Betöltés...

...
Hiba

Sikertelen művelet

Ismeretlen hiba, kérjük, próbálja újra.